A dob bemikrofonozása

1. A dob összeszerelése, a dob részei

Minden esetben természetesen a dob összeszerelésével, hangolásával kezdj hozzá. Ezt általában a tapasztalt dobosok könnyedén meg tudják tenni.


Esetenként egyéb dobok pl.: elektromos dobok valamint effekt gépek, (ének)mikrofon és állványa, dobverőtartó(k), metronóm, monitorozás tarkítják az amúgy is bonyolult, ugyanakkor szép látképet.

Lehetőleg úgy állítsd fel a dobot hogy szellősen, a lehető legtöbb helyet kínálja a későbbiekben felszerelésre kerülő mikrofonozásnak.
Ezt sok esetben az állványon, a hangszerek magasságának egymás fölé/alá állításával egyszerűsítheted le.
Szükség lehet dobszőnyegre is, ez a padló anyagától függ.

2. A mikrofonok kiválasztása, előkészítése

Általában két célból mikrofonozunk be egy dobszerelést. Színpadi hangosítás céljából vagy felvételi célzattal. Mindkét esetben, a hangszerek mindegyikét célszerű külön mikrofonnal erősíteni/felvenni, valamint a dob két szélére 1-1 (vagy több) szélesebb spektrumú mikrofonnal "összefogni az egészet"
(ez sok esetben nem elengedhetetlen, de hasznos a jó hangkép kialakításában).
Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű/minőségű mikrofon, próbáljunk meg 2, 3 dobot 1xre hangosítani.
Ha ez nem vagy csak rossz minőségben kivitelezhető, inkább máskor, megfelelő technikai háttérrel csináljuk meg a feljátszást.
Nem érdemes egyéb összeeszkábált módszerekkel, esetlegesen kárt tenni a már meglévő, gyakran kölcsön kért technikában.

Ha színpadon (pl.:fellépés) szeretnénk hangosítani, az első és legfontosabb:

- a zenekar szempontjából:
a kísérőcin (lábcin), a snare (pergő)

- a zenei élmény szempontjából:
a lábdob(ok) ill. szintén a snare hangjának kiemelése

Ezek adják majd a zenészeknek az alapütemet elkerülve ezzel a zenei csúszásokat valamint a közönség számára az élvezhetőséget szempontjából (többek között) elengedhetetlenek.

Továbbá a többi cin, tam, stb. masterelése is ezekhez lesz igazítva így ebben az esetben a lehető leghangosabban de ugyanakkor a legtisztábban, teljes mértékben TORZULÁS MENTES jel sugárzása/felvétele a cél.

FONTOS: Az esetleges hangtorzulások hangszóró, hangváltó, effekt vagy egyéb technikai meghibásodással, végleges romlással járnak! Nem utolsó sorban a zene élvezhetőségét is jelentősen rontja.

3. A bemikrofonozás

A bemikrofonozást általában -gyakorlati szempontból- belülről kifele végezzük de itt a könnyen kezelhetőség, javíthatóság, és a dobos szokásai/elvárásai az elsődleges szempontok.
Nem elhanyagolandó továbbá a rend fenntartása, hiszen adott esetben több tíz vagy akár több száz kábel is futhat itt és a zenélés közben az egész szerelés természetes módon mozogni fog így könnyen okozhat technikai vagy más hibákat, esetenként sérülést.
Érdemes ezért megfelelő helyet biztosítani a dob, ill. a dobos számára.
Ez kb. fél métert jelent a dobszerelés előtt és oldalt, valamint ajánlott az 1 méter hátul, a dobosnak, monitor(control) ládáknak és/vagy a technikai személyzetnek fenntartani.

FONTOS: A mikrofonozás minden esetben HANGSZERMIKROFON(ok)-al történik!

A zenei produkció felvételéhez és közvetítéséhez minden esetben mozgótekercses és kondenzátormikrofont alkalmaznak. A mikrofon típusának kiválasztását befolyásolja, hogy milyen rendszerű a közvetített zenei anyag, milyen hangszerek szólalnak meg, továbbá hogy milyen rezonáns rendszerű hangszerek vannak többségben. Ezen kívül ismerni kell a hangforrások elhelyezkedését, esetleg mozgását.

Pontos receptet a mikrofonok elhelyezésére nem lehet adni, de vannak bizonyos megfontolások, amikre támaszkodva kialakul az optimális megoldás. Az egyik ilyen dolog a hangforrás és a mikrofon távolsága, amit teljes mértékben a hangtér akusztikája befolyásol. Ez azt jelenti, hogy milyen a direkt és a zengő energia viszonya.

A mikrofon maximálisan olyan távolságra helyezhető el a hangforrástól, ahol a még direkt energia dominál a zengő energiával szemben. Így határozzák ezt meg a fizikusok, akik a műszereikkel és számításaikkal észlelik a környezetet. Mi egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy a mikrofon olyan távol lehet, ahol még nem "levegős" a hang.

A másik megfontolás az, hogy a mikrofon irányának megállításánál figyelembe kell venni a hangforrás frekvenciafüggő sugárzási jelleggörbéjét.

FONTOS: Ügyeljünk rá hogy a rezonancia mértékét, hangerejét, és a mikrofon, a célnak megfelelő kiválasztását, feltétlenül tartsuk figyelembe mert könnyen okozhatunk technikai kárt! pl.: a lábdobnál kell a legnagyobb a hangnyomás elviselnie a mikrofonnak, így csak a célnak megfelelő "kütyüket" használjunk.

Feltételezve hogy minden dobot 1-1 mikrofonnal veszünk fel, a bemikrofonozás a következőképpen zajlik:

3.1 Pergő:
Ehhez a dobhoz ajánlott két mikrofon használata.
Az egyiket egy állvány segítségével helyezzük a pergő aljához úgy hogy a mikrofon kb. 20 cm-es távolságra a dob közepe fele nézzen.
A másik mikrofont szintén állvánnyal, a snare felső részéhez, oldalról kb. 10cm-es távolságra helyezzünk el úgy hogy az a dob "teteje felé nézzen".

Felvétel esetén érdemes egy hangcsillapító textillel körbevenni a mikrofon nyakát így egy falat képezve a mikrofon köré, meggátolva hogy körülötte szóló dobok, cinek jelentős mértékben beleszóljanak a sávba.

3.2 Kísérőcin:
Ebben az esetben általában egy nagyobb teret lefoglaló un. „kondenzátoros mikrofon”, majdnem függőleges irányból, a cintányértól kb. 10-15 cm-re elhelyezve sugározza a jelet.

Ügyeljünk arra hogy a zenésztől a lehető legtávolabb helyezzük el a mikrofont úgy hogy az a cin széle felett kissé kifele álljon így tisztább hangot vesz fel és elkerülhetjük, hogy a dobos a feljátszás közben kárt tegyen a mikrofonban.

3.3 Beütőcinek:
Ha valahol, hát itt nyílik lehetőség a mikrofonok spórolására. Maximum 2 cint mikrofonozzunk be egyszerre (de ajánlott egyet, eggyel), és azokat is a kísérőcinnél említett elhelyezéssel.

3.4 Tamok:
Minden egyes dobmikrofont olyan módon helyezzünk el, hogy a tamot felülről, kissé megdöntve (a dobhoz képest kb. 45fokban, a közepe fele nézve) a lehető legtöbbet „fogjon le” a direkt (felvenni kívánt) hangból és minél kevesebbet a külső zajokból, vízhangokból, más hangokból, hangszerekből.

3.5 Lábdob:
A dob elején az akusztikai nyílásba vagy annak környékére érdemes felszerelni a mikrofont (kivéve stúdió).

Érdemes beszerezni direkt erre a célra használatos (lentiekben említett) speciális mikrofont (ezek felszerelésénél csak el elhelyezésre kell ügyelnünk, nehogy a dobosunk esetleg ráüssön, túlságosan imbolyogjon a dobon stb.).

Stúdió felvétel esetén általában a lábdob elé egy fél méter széles 1méter hosszú "subházat" állítanak, hangcsillapító ponyvával letakarva és ennek a végére (de még a ponyva alá) helyezik az egyik dobmikrofont.
A másik mikrofon egy állványon a lábdob belsejébe kerül. Ez van a legnagyobb nyomásnak kitéve így fokozottan ügyeljünk rá hogy (a fentiekben említett módon) a rezonancia mértékének függvényében KÁRT NE TEGYÜNK A MIKROFONBAN, tartozékaiban, a technikában.

3.6 Periféria-mikrofonok:
A dob két oldalán magasabban kb. 1,5 - 2m-re további 1-1 kondenzátormikrofont helyezkedik el, hogy „nagyobb teret keltsen” és összefogja bizonyos a dobok, cinek összjátékát.
Ezt próbáljuk úgy elhelyezni, hogy a bal oldali kb. a pergőtől balra eső hangszereket(kivéve kísérőcin), a jobb oldali a jobbra eső hangszereket fogja le.

Stúdiófelvétel esetében ez 3 mikrofont jelent (a harmadik középen), hogy a jobb és bal oldali mikrofon által felvett két jel ne határolódjon el egymástól.

Továbbá két-két kondenzátoros un. „surround mikrofont” helyezzünk el a helység (a dobosnak) hátsó két sarkában, kb. 3 méter magasan, valamint egy pár kerül a helység elejére, középen, kb. 4 méteres magasságban.

Érdemes még egy speciális mikrofont is elhelyezni a helység közepén ill. a technikus részére, ez kizárólag a kommunikáció miatt lehet szükséges ha a keverés másik helységben fog megtörténni vagy nagyobb fellépésről van szó.

A már jól bevált módon, szigetelő szalaggal lehet csökkenteni, ha valamelyik hangszer „beleszól a másikba” vagy zavaróan hangosabb nála(stúdió). Mindenképp figyeljünk arra hogy ezt ne használjuk túlzottan, mert jelentős minőségromlással járhat! Próbáljuk meg inkább a szerelést természetes módon hangolni, mintsem mindent össze ragasztani.
Hangosításnál a kifelé sugárzott zene a lényeg, így ott úgyis a topládákkal együtt kell a hangszerek hangarányát állítani.
Amennyire lehet próbáljuk meg a hosszú távú kábelezését un. csoportkábelekkel megoldani. Célszerű, egyszerűbb és helyes jelvezetésnél nem jár jelvesztességgel.

4. Speciális mikrofonok, tartozékok:

Direkt erre a célra gyártott, (relatíve) jó minőségű mikrofonokat ill. tartozékokat lehet egyenként vagy szettben megvásárolni, ezzel rengeteg felszerelési, elő és utómunkálatot spórolhatunk meg.
Gyakran a szettben vásárolt eszközök anyagilag is jobb befektetésnek bizonyulnak.

5. A masterelés:

A dobok masterelését általában belülről kifelé végezzük mivel a hang is a zajkeltés helyétől (akadálytól függően) kifele, kör irányban halad. Kivételt képez ez alól a lábdob mivel a mély hang nem irányított hang.

5.1:
Első lépésként a dobok mikrofonjainak pozícióját és hangjának a keverőbe való bemeneti hangerejét, hangszínét állítjuk be. A hangszínszabályzásnál (amennyire lehet) inkább csak vágjunk az EQval így elkerülhetjük a frekvenciák "elszeparált" túlvezérlését. Jó minűségű, okos EQval a gerjedések is jelentősen csökkenthetők.
Ez a beállítás lesz a biztosítékunk arra, hogy a hangszórók a keverőn és az erősítőkön keresztül tiszta torzulásmentes jelet kapnak.

5.2:
Kérjük meg a dobost hogy egyszerre csak az egyik dobot üsse és ellenőrizze (ő és a többi zenész), hogy visszahallja-e a fülhallgatóból, monitorládából. Ekkor van időnk a hangmagasság, effektek, monitor, hangszínarányok beállítására. Ezt a lépcsőt nem szabad elkapkodni, hiszen az "egészben" szóló rendszerben már nem, vagy csak alig lehet korrigálni a hibákat. Egyenként haladva, az esetleg felmerülő hibákat kijavítva alaposan végezzük el a masterelést kezdve a lábdob(ok)al. Utána a pergő, a cinek, a tamok és végül az egész dobjátéknál a külső akusztikai mikrofonok hangbeállításával fejezzük be a dob masterelését.

A masterelésben a sávok hangaránya általában a masterelőtől egyénenként változik, de általában a kísérőcinnek, a pergőnek és a lábdobnak a legmeghatározóbb a hangereje. A többi cin a tamok és az elektronikus dobok hangerő beállítása ehhez (ill. az adott számhoz) viszonyítva ált. valamivel alacsonyabb. Ügyeljünk rá hogy ne legyenek se túl magasak, se túl halkak hiszen itt "a háttérben elbújó" tisztán kivehető hangokról van szó. Ellenőrizzük hogy a „master”-be és egyenként a zenészek monitoraiba jó arányban szól-e az immár a legtöbb hangszert felvonultató számot játszó zenekar hangszereinek hangaránya.

Hangbeállítási hibákat a zenélés közben is korrigálni lehet de itt nyílik igazán lehetőségünk a beállítások elvégzésére. Ha mégis, utólag figyeljünk oda hogy a keverőpulton jó sávon végezzük a beállítást és ha monitorbeállítás korrigálásáról van szó, kérjük meg az adott zenészt, hogy amikor jónak találja a beállítást, egyértelműen jelezze. Stúdió-felvétel esetében a feljátszás közben erre sajnos nincs lehetőség, mivel a felvett hanganyagon valós időben kerül rögzítésre a módosítás (egy sávos felvétel esetében)

Ha a többi ütős, gitárok, bőgők, vonósok, billentyűsök, fúvósok, vokálok beállítása is megtörtént..

..kezdődhet a felvétel.

A hangmérnöki szakmáról és annak fortélyairól szóló hiteles és reális könyvek, filmek sajnos csak minimális mértékben fellelhetők, ezért sok esetben kénytelenek vagyunk a saját tehetségünkre, leleményességünkre és jobb híján magánszemélyektől szerzett információkra hagyatkozni. Soha ne felejtsük el, hogy a korlátok jók, hiszen új utakat nyitnak meg előttünk!


Kapcsolódó cikkek:
Stúdió mikrofon
A mikrofon előerősítő
A keverőpult kiválasztása
Zajcsillapítás és akusztika