A klasszikus EQ-zásról és a különféle equaliser-ekről már esett szó, ahol bemutattam, hogy milyen alapvető típusok léteznek. Szó volt parametrikus, hibrid és grafikus EQ-król, de a kreatív felhasználás nem került még szóba. Normális esetben azt hinnénk, hogy az EQ-t, csak a keverés stádiumában használjuk..
István tette fel ma a kérdést, hogy vajon milyen “szabályok” vannak a basszus és a lábdob szeparálására, ha sidechain-ról van szó, illetve milyen beállításokkal érdemes dolgozni. Nézzünk meg pár fontos dolgot a hangszerek szeparálása érdekében.
Most már elhelyeztünk pár kompresszort és EQ-t a sávokon, szinteztünk, csiszolgattunk és minden hangszer jól szól, szépen elkülönülve a többitől; egyik sem akarja a másikat elnyomni. Ez nem jelenti azt, hogy készen is vagyunk, hisz akkor most nem lenne miről beszélnem, maximum híreket mondhatnék be. Az utolsó stádium a maszterelés.
Fontos, hogy tudd, miért alkalmazod – a kevesebb néha több. Sok-sok óra és fültréning kell, hogy megtanuljuk, mik azok a kritikus pontok, amikre figyelni kell, ill. hogy minél hamarabb tudjuk azonosítani a problémás frekvenciákat.
Sávonként és a keverés végén is alkalmazzuk.
Ismét egy olyan témát érintünk, amiről nem lehet eleget beszélni, hisz a kompresszorok a stúdiók szerves részei. Sok vitát gerjeszt ez a téma is, ezért megpróbálom konyhanyelven, a számunkra legfontosabb tudnivalókat bemutatni. Ha még nem találkoztál kompresszorral, akkor az elején nehézkes lehet a működési elv megértése.
Nézzük először is a dobokat. Kezdésnek érdekes megnézni, hogy mi van sztereóban és monoban. Alapvetően a mély hangokat monoban keverjük. Ezért is fontos kezdésnek leellenőrizni, hogy a lábdob és minden mély hang egész biztos mono legyen. Nagyon sok sample anyagnál sztereó sávot kapunk. Még ha monoban halljuk is, érdemes “monosítani”, hogy biztosak legyünk a dolgunkban és minél kevesebb fázisproblémát generáljunk.
