Kompresszor alapok

Kompresszor alapok

Ismét egy olyan témát érintünk, amiről nem lehet eleget beszélni, hisz a kompresszorok a stúdiók szerves részei. Sok vitát gerjeszt ez a téma is, ezért megpróbálom konyhanyelven, a számunkra legfontosabb tudnivalókat bemutatni. Ha még nem találkoztál kompresszorral, akkor az elején nehézkes lehet a működési elv megértése.

Alapvetően a kompresszor feladata, hogy az alacsony jelszintet – tehát a halk részeket – felerősítse zaj hozzáadása nélkül, illetve a jelfolyamban hirtelen megjelenő túl hangos részeket “lehalkítsa”, kordában tartsa. A dinamikatartományunk attól függ, hogy a leghalkabb és a leghangosabb részek közt mekkora különbség van. Mint egy fotónál: ha teljesen fekete és teljesen fehér részeket is látsz, akkor nagy a dinamikatartomány (persze csak a szemléltetés végett). A kompresszor ezt a különbséget csökkenti, legalábbis ez az elv alapja.

Mint azt már említettem, ha a forrás anyagunk – amit felvettünk – rossz minőségű, akkor érdemes a gyökerénél kezelni a problémát és akár újravenni többször is. Ha a forrás anyagot kompresszálva vettük fel, akkor gondban lehetünk. Feltételezve, hogy te is digitális rendszerrel dolgozol, azt javaslom, hogy mindent 24-bitben rögzíts. Az elv itt az, hogy a 24 bit sokkal kisebb zaj értékkel bír, így a teljes dinamika tartomány nyugodtan tudjuk rögzíteni, ha a leghalkabb és a leghangosabb részek nem mennek 0db fölé. Mivel digitális szekvenszert használunk, könnyen tudunk a felvételre utólagosan kompresszort rakni. Ezzel biztosak lehetünk abban, hogy a rögzített anyag a lehető legjobb minőségű és azt már csak egy pluginnel tudjuk elrontani 🙂

Threshold: Ezen küszöbértéknél kapcsol be a hangerő-kiegyenlítés, tehát itt kezd el dolgozni a kompresszor. Ezen érték alatt semmit nem csinál, felette pedig kompresszálja a hangos részeket.

Attack: Ez az érték határozza meg (általában millisecundumban mérve), hogy amennyiben a hang eléri a küszöbértéket, milyen gyorsan reagáljon a kompresszor. Minél gyorsabbra állítjuk, annál élettelenebbé tudjuk tenni a kezdeti hangos részeket. Például egy pergő esetében annak első momentumai, maga a tranziens nagyon fontos tud lenni, ezért egy dobon használt kompresszornál a túl gyors attack a kemény hangzást redukálja. Lassú release-el persze tudunk lüktetés adni a dobnak, de kezdésnek itt is azt javaslom, hogy ne használjuk extrém értékeket.

Release: Ez az érték határozza meg, hogy milyen gyorsan térjen vissza a hangerő, ha a bemeneti jel a küszöbérték alá esett. Ha túl gyorsra állítjuk, akkor pumpáló hatást tudunk vele elérni, hisz egyértelműen hallható lesz a hangerő visszaesése, pumpálása. Ezt inkább effektként kell kezelni, a keverésnél általában nem a legideálisabb a túl gyors release. Legyél itt is mértékletes. Fontos megemlíteni, hogy a rövid release értéknél és a gyors attack-nél is fennáll a veszély, hogy torzulást hallunk a mély frekvenciatartományban. Ez lehet egy nagyon csúnya digitális zaj is, amit nem akarunk. Bizonyos pluginek extra processzor-erőforrásért cserébe javítanak ezen a problémán, de nem sűrűn találkozunk ilyennel.

Ratio: Ez az arány határozza meg, hogy a küszöbérték felett a kompresszor milyen mértékben kompresszáljon. 1:1 esetében semmit nem csinál. 2:1 arány esetében, ha 2db-el lépte túl a jel a küszöböt, akkor 1db-el fogja csökkenteni. Egyszerű matematika. Minél feljebb megyünk, annál erősebb lesz. Sokan 10:1 arányt is szoktak használni – kezdésnek nem javaslom, hogy 4:1 fölé menjetek a keverésnél.

Knee: A knee érték igazából egy görbe, pont a küszöbérték alatt. Azt határozza meg, hogy a küszöbértékhez közelítő jel mennyire legyen kompresszálva. A hard-knee nem is igazán görbe: ebben az esetben, ahogy átlépi a hang a küszöböt, azonnal csökken a hangerő a ratio értéknek megfelelő mértékben. Ha a görbét soft-knee-re állítjuk (van, ahol ratio-hoz hasonló aránypárt kell beállítanunk), akkor a küszöb felé tartó jel folyamatosan erősödő kompressziót kap. Ezzel lágyabb, zeneibb hangzást kapunk.

                     

Input/Output gain: Mivel a kompresszor a túl hangos részeket redukálja, értelemszerűen nem lesz a be- és kimenő jel hangereje egyező. Ezért is fontos mindig figyelni rá, hogy kiegyenlítsük a különbségeket.  Bizonyos esetekben egy makeup gain felirat figyelmetet minket arra, hogy ezt bizony be kell állítani.

Kompresszorok típusai

Minden kompresszor típus más-más jegyekkel bír, így felépítésükből kifolyólag bizonyos szaturációt, lenyomatot hagynak maguk után. Ez az, amit sokan keresnek és leginkább erről van szó, amikor egy kompresszor “hangjáról” beszélünk. Zenei stílustól, pénztől és a zenész/producer szájízétől is függ, hogy melyiket érdemes használni, ezért azt javaslom, hogy próbáljatok ki minél többet – a software-ek világában ez kevesebb gondot jelenthet. Íme a három leggyakrabban említett kategória.

Optikai: sokszor úgy említik, mint a torzítás-mentes kompresszor. A kompresszor release beállításához nem kell külön áramkört használni, hisz az az attack-hez kapcsolódik. Ez egyben a hátránya is, hisz az Attack és Release értékeket külön nem tudjuk paraméterezni. Ezen felül az opto kompresszorok attack-je nem arról híres, hogy nagyon gyors lenne – ez elektronikus zenében lehet igazi hátrány. A kategória egyik legismertebb képviselője a Teletronix LA-2A

FET: A FET kompresszorok talán élethűbb, karcosabb lenyomattal bírnak (szaturáció), nem éppen a csöves meleg hangzás hívei. Nem tudjuk a knee értéket paraméterezni – ha mégis, akkor csak szigorú keretek között. A hibái adnak további csillogást a hangnak (nem a leglineárisabb). Az Attack, Release és a Ratio paramétereket mind be tudjuk állítani és akár extra gyors reakcióidőt is el tudunk vele érni. Én személy szerint nagyon szeretem a FET kompresszort, talán ez az arany középút az egyszerű kezelhetőség, a hangzás és a szélesebb használhatósági kör tekintetében.

VCA: A VCA kompresszorok a kategória legmodernebb darabjai felépítésüket tekintve. Nagyon lineáris és szinte nulla az áthallás veszélye. Ez a legjobban paraméterezhető kompresszor és rendkívül transzparens hangjuk van, így akár teljes szaturáció-mentes kompresszálást is el tudunk érni vele. Egyik legismertebb az SSL G-Master Buss Kompresszor.

Felhasználási technikák

A keverés alatt jó pár kompresszor technikát használhatunk és sokszor kell is használnunk. Használhatjuk bus-okon (több sávon egy kompresszort) vagy send/return csatorákon, mint effekt. Az egyik legsűrűbben alkalmazott technika – több sávon alkalmazva – a paralell kompresszió (más néven New York kompresszió), amikor a kompresszált hangot “keverjük” az eredetivel. Ennek az a nagy előnye, hogy a tranzienseket jobban meg tudjuk őrizni – az összkép ugyan egységesebb lesz, de a hangosabb részek kitűnnek, ezzel megőrizve az élőbb hangzást. A paralell kompresszió nagyon hatásos dobokon és énekeken, habár szinte minden területen megállja a helyét.

Tipp: A bemutatott pluginnek van egy paralell potmétere, ami bevezérli az eredeti jelet a kívánt mértékben. Paralell kompressziót normális esetben úgy végezhetsz, hogy egy RETURN csatornára helyezed a kompresszort és a kívánt csatornánál/busnál a SEND-et emeled. Így szólni fog a kompresszált és az eredeti hang, olyan arányban, ahogy a send-et küldöd.

Játszadozhatsz a return csatornán az EQ-val is. Rakj egy EQ-t a kompresszor mögé és vágd ki a közép hangokat. Így a new york kompresszióval életet lehelsz a mély és magas tartományba.

 A sidechain vagy más néven brooklyn kompresszió egy véletlen szüleménye, puszta kísérletezés eredménye. Gondolom hallottál már DJ-t mikrofonba beszélni, miközben szól a zene. A beszéd érthető marad, mert a zene azonnal elhalkul. Itt gyakorlatilag sidechain-t hallunk működés közben. Az elv a következő: normális esetben a kompresszor a beérkező hangot elemzi és a beállított paraméterek szerinti kompresszálás után a kimeneten kiküldi a jelet. Itt figyeli, hogy az egyes részek milyen hangosak és mint egy fürge kezű hangmérnök, gyorsan állítja a hangerőt. A DJ-s példánál maradva annyi a különbség, hogy a jel, amit figyel nem a normális esetben használt bemenet, hanem egy külső jel. Tehát a zenét kompresszálja, de annak a függvényében, ami a mikrofonból szól. Ezt nem minden kompresszor tudja, hisz külső bemenetet is biztosítania kell a sidechain-hez – ez pedig igaz a software-ekre is! Az Ableton beépített kompresszora lehetővé teszi, hogy ezt egyszerűen be is tudjuk állítani.

A példa kedvéért mi most a lábdobot fogjuk a basszus-al kissé összegyúrni. Mivel sokszor ugyanazon frekvenciákért küzdenek, nehezen férnek meg egymás mellett és csak küszködni fognak. Rakjunk egy kompresszort a basszusra és állítsuk be a sidechain opciónál, hogy a kompresszor a lábdob jelére reagáljon. Mi az eredmény? A basszus halkabb lesz, amikor a lábdob megszólal. Erősebb beállításokkal (pl. -20db threshold, 10:1 ratio) pumpáló, lüktető hatást is el tudunk érni, amit a Benny Benassi dalokban hallhattunk talán először, mint effekt. Ha ennyire nem esünk túlzásba (pl. -8db threshold, 3:1 ratio, soft knee), akkor csak azt vesszük észre, hogy a lábdob és a basszus is élettel telibb, nem fojtogatják egymást.

Az “ütemre lüktetés” egyre népszerűbb az elektronikus zenében, ezért sokszor hallani, hogy a szintiket is a lábdobra vezérlik sidechain használatával. Mivel jelenleg csak a keverés szempontjából közelítjük meg a témát, azt javaslom, hogy ne essünk túlzásba és ne effektként használjuk ezt a technikát, és itt is bánjunk finoman a beállításokkal. Mindig hallgassátok meg a kompresszor hatását és kapcsoljátok ki néha-néha ellenőrzésképpen. Ha túl “mesterkélt” a hangja, akkor valami nem stimmel és túlzásba estél a beállításokkal (vagy egyszerűen rossz kompresszort használsz).

Mindig ott a kísértés, hogy a master csatornára is rakjunk kompresszort. Természetesen megtehetjük – ahogy én is bemutatom itt a videóban – de szem előtt kell tartani, hogy a drasztikus beállításokkal milyen rombolást tudunk végezni. Ha elküldöd a kész anyagodat vagy a teljes projektet egy masztering stúdióba, tilos a kiexportált zenén kompresszornak lennie. Nekik úgyis jobb technikájuk van, bízd rájuk ezt a munkát. Ha magadnak kevered a zenét, akkor viszont fontos lesz.

Fontos: A sztereó kompresszor segít egységessé tenné a mixet, összegyúrni azt, ezt pedig sűrűn hallani a rádióban. Ehhez szokott a nagyérdemű füle. Hangos, agyonkompresszált zene. Ugyanakkor mértékletességgel és megfelelő használattal tényleg csodákat lehet művelni – legalább annyira tud segíteni, amennyire élettelenné teheti az egész dalt!

Share and Enjoy !

0Shares
0 0