Mastering

Mastering

Most már elhelyeztünk pár kompresszort és EQ-t a sávokon, szinteztünk, csiszolgattunk és minden hangszer jól szól, szépen elkülönülve a többitől; egyik sem akarja a másikat elnyomni. Ez nem jelenti azt, hogy készen is vagyunk, hisz akkor most nem lenne miről beszélnem, maximum híreket mondhatnék be. Az utolsó stádium a maszterelés.

Ez az a téma, amiről sokan nem szeretnek beszélni, X-aktákba illő misztikummal kezelik, apáról fiúra szálló mesterségnek tartanak, sorolhatnám. Ez az, amit a profi masztering studiók privilégiumának tekintünk és ha lehet, bízzuk is rájuk. Persze ez nem jelenti, hogy minden dalt és demo-t ki akarunk adni és fizetni a maszterelésért, ráadásul sokan elvből is megpróbálják az összes dalt maguk csiszolni. Nem elítélendő egyik megoldás sem, ráadásul egész jó végeredményt el tudunk érni egy középkategóriás home stúdióval is, amennyiben időt és energiát fektetünk bele és igényesek vagyunk. Nehéz a minőséget számszerűsíteni, ezért úgy fogalmaznék, hogy a rádióban hallható dalok minőségét gond nélkül lehet produkálni.

Ha már nem az illegálisan letöltött mp3 kategóriáról beszélünk, hanem tömörítetlen, minőségi zenéről (és itt most elkülöníthetnék műfajokat is), akkor más a helyzet. Az egészen finom, apró részleteket és az igazán csillogó hangzást meg kell fizetni, ahhoz kellenek a nagyon jó minőségű előfokok, kompresszorok, expanderek, EQ-k és természetesen a szakember aki a hanganyagból a maximumot hozza ki. Ezeket a különbségeket egy konyhai rádión persze nem feltétlen halljuk ki. Ezt csak azért említem meg, hogy tisztában legyél a létező legjobbal is és legyen viszonyítási alapod. Nagyon fontos – műfajtól függetlenül – hogy mindig törekedj a minőségre és a tudásod és eszközeid szerinti maximumot nyújtsd. Minden dalnál.

Lehallgatás és buktatók

Feltételezzük, hogy a lehallgatásodban már bízol, hisz ismered a hangfalaidat és tudod, hogy amit hallasz, más rendszeren nagyjából hogy fog szólni. Van legalább két rendszer, ahol a dalt meg tudod hallgatni különböző akusztikai körülmények között. Mielőtt a dalodat lemented és konvertálod, van egy pár igen fontos momentum. Emlékszel, hogy a doboknál szinteztél minden sávot? Minden fontos pontnál megálltál és meghallgattad, hogy melyik sáv szól halkan vagy hangosabban és korrigáltál. Most eljött az idő, hogy megtedd ezt mégegyszer. Aztán mégegyszer, friss füllel. Ha ezzel megvagy, akkor észre fogod venni, hogy a dal bizonyos részeiben hangosabb az ének, a refrénnél pedig a sok szimultán hangsáv miatt halkabbnak tűnik. A megoldás itt az automatizálás, aminek ismét nem a kreatív felhasználására fókuszálunk. Automatizálási görbét szinte minden szekvenszer tud kezelni, ezért nem nagy kunszt beállítani, hogy mondjuk a refrénnél 2db-el emeljünk az éneken. Az automatizálási görbék beállítása után viszont kín keserves lesz a kezdeti szintezési problémákat korrigálni, ezért soha ne a projekt kezdetén próbáljuk ezt tenni. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy egységes mixet kapjunk.

Ennyi idő után “jóvá hallgatod a zenét” – ahogy Zoli szokta mondani. Sajnos én is így vagyok ezzel és már észre sem veszem, ha picit több kakaót raktam mondjuk a pergőre, mert annyira figyeltem minden más hangra. Ilyen az ember. Ez csak egy veszélye a keverésnek, hisz az agyunk van olyan csodálatos, hogy néha odaképzel hangokat kontextustól függően, pláne ha órákig vagy napikig hallgatod ugyanazt. A hangerő és az számunka eltűnő és megjelenő frekvenciák miatt fontold meg a következőket:

1. Ha lehet, akkor mások véleményét is kérd ki, mielőtt tovább haladnál. Ahány fül, annyi vélemény, neked mindegyik számítson!
2. Kis hangerő mellett a középtartományt, nagy hangerőnél a mély és a magas hangokat halljuk inkább – ilyen a fülünk, ez az evolúció során a túlélést jelentette. Mindig változtass a hangerőn és ennek tudatában figyeld a hangokat.
3. Ha a mély hangokra koncentrálsz, akkor azokat jobban fogod hallani – szintén a biológia játéka. Ugyanez fordítva is igaz, ezért a keverés végénél próbálj meg haladni a mély hangoktól a magasig és koncentrálj mindegyikre. Művi, műanyag, netán kevés valahol? Prögesd végig a sávokat és hallgasd meg, hol lehetnek a problémák.

Utolsó ellenőrzés

Az ellenőrzés itt nagyon fontos! Nézd meg mégegyszer, hogy van-e fázisprobléma! Azt még nem nézted? Akkor itt az ideje, hogy a master csatornára egy vectorscope-ot rakj. (Szerk.:  ha a videóban “vektroskópot” hallasz, azt rosszul hallod! Fázishibásan beszél az “előadó”.. 🙂 ) Ebben nekem most a Waves Analizer fog segíteni, ami egyébként másra is jó. A vektorscope-ot nehéz olvasni, általában egy négyzet, aminek az egyik oldala a bal, a másik a jobb oldalt mutatja. A négyzetet az egyszerűbb olvashatóság érdekében el szokták forgatni 45%-ban, így mono, teljesen korreláló hangok egyenes horizontális vonalat mutatnak. Normális esetben kör formát látunk, ami jobbra vagy balra húzhat annak függvényében, hogy hol van több hang. Ez a klasszikus nézet másik nevén a Lissajous-nézet.

Ha ezt egy körre rajzoljuk és félbehajtjuk, akkor sokkal érhetőbb lesz számunkra, ezért most ezt fogjuk használni, másik nevén Polar-nézet. Ez összegzi az eltéréseket és szebb képet nyújt számunkra a fázisproblémákról. A teljesen mono hang itt is függőleges csík, az abszolút durván fázisproblémás hang vízszintes kiugrást mutat. A 45°-os határérték biztonságos, tehát ezen belül nagyobb a valószínűsége, hogy mono-kompatibilis lesz a végeredmény, kevesebb fázishibával. Bekapcsoljuk a Freeze funkciót a pluginben, ami a maximális értékeket jelzi nekünk, ez nagyon hasznos. Ha valahol volt 45° feletti kilengés, akkor gondban vagyunk és ezt korrigálni kell. Ha kihallható, hogy melyik hangszer a hunyó, akkor állítsunk annak a sztereó képén. Erre több plugin is létezik, az Ableton beépített Utility pluginje ugyanúgy képes a teret szűkíteni. Ezzel segíthetünk a dolgon. Ha a panningnél extrém értéket használtunk, itt az ideje korrigálni. Ha nem tudjuk hol a hiba, végig kell haladni minden csatornán és nézni a vektorskópot.

Master csatorna

Mesterkedjünk. Ha úgy érzed, hogy az automatizálás jól sikerült és minden a helyén van, akkor jöhet a móka. A projektet mentsd el és exportáld ki a végeredményt a kedvenc tömörítetlen formátumodban (pl. AIFF vagy WAV). Ezt utána egy új projektbe töltsd be. Így a későbbiekben lesz viszonyítási alapod, processzor erőforrást is spórolsz és ha több dalt akarsz majd hasonlóan keverni, jó alapod lesz rá. Az új projektünk egy hangsávot tartalmaz.

Dobjunk be a master csatornára egy kompresszort finom beállításokkal és itt legyünk tényleg óvatosak! Kezdésnek nem javaslom a multi-band kompresszort, mert azzal teljesen tönkre lehet tenni az egész keverést. (A multi-band esetében frekvenciatartományokra bontva tudjuk beállítani a kompressziót – mintha külön kompresszort használnánk a mély, közép és magas hangokra.) Én most egy FET kompresszort fogok használni és 3:1 rátát, gyorsabb attack-al és közepes release-el, de csak 50% paralell kompresszióval. Mindig ellenőrizd le a bemeneti jelet és a kimeneti jelet. Egyik se menjen SOHA 0db fölé vagy pirosba. A digitális tartományban ez végzetes. Persze az ellenkezőjét is ellenőrizd, hisz lehet, hogy a limiterre küldesz egy halk jelet. Most már a kompresszor egész szépen kisimította nekünk a dalt. Elvben csak finom értékekkel dolgoztál eddig is, tehát nem fogod agyonütni a dalodat – maradnia kell a dinamikának is. Kapcsold ki a kompresszort és hallgasd meg, hogy mit változtat a hangon. Ha nem lett jobb, csak rosszabb, akkor rosszak a beállítások vagy rossz a kompresszor. Kezd előről.

Most már nagyon boldogok vagyunk, de nem elég “hangos” a dal. A hangerő háború témakörét most nem feszegetném. A lényeg, hogy a kiadott dalok nagy részénél az számít, hogy minél hangosabb legyen, ezért a limitereket a csúcsra járatják és erős kompresszálást alkalmaznak. Ez nekünk nem kell. Inkább legyen picit halkabb, de dinamikusabb a dal. A limiter segít nekünk ebben, kizárólag a mastering lánc legvégén. Az UAD pluginek végzik talán a legjobb munkát (UAD Precision Limiter), de jó a Waves L1 Ultamaximizer is, csodás munkát végez. (Érdemes lehet még a Flux Elixir-el is próbálkozni, ha bevállaljuk, hogy teljesen új a piacon.) A beállításoknál a 24 bitet tartom és nem állítok be dithert. (A Dither egy fajta zajmoduláció, amit az utolsó konvertálással adunk a hanghoz. Ez az mp3 konvertálásnál megtörténik, ráadásul minőségi dither itt nem áll rendelkezésünkre.) A két csúszka (tolópotméter) közül az egyik azt állítja, hogy milyen mértékben kompresszáljon (pont úgy, mint a kompresszornál a threshold – nem sok különbség van), a másik érték a maximális küszöböt adja meg; tehát azt a pontot, ami fölé semmilyen körülmények között nem mehet a hangerő. Ez nekünk lehet -1.1db. Ha ezt beállítottuk, akkor jó hangos lesz minden 🙂

Ezzel is kész vagyunk, már közel járunk az igazán jó végeredményhez! A probléma ott kezdődik, hogy rettentően sok órát kell beleölni abba, hogy valakinek jó füle legyen és a lekevert dal minden közegben ugyanúgy szólaljon meg.

EQ

A sávonkénti EQ-t arra használtuk, hogy az egyes hangok teret kapjanak és szeparáltan jelenjenek meg a mixben, illetve alapvető hibákat korrigáltunk vele. Most helyezzünk egy EQ-t a kompresszor után. Van, aki elé szereti rakni, ilyenkor viszont számításba kell venni, hogy a kompresszor is változtat a hangképen, hisz bizonyos frekvenciatartományokat növel vagy csökkent. Most egy olyan EQ-t használok, ami egyben egy spektrum-analizátort is kapott. Ha nem ilyennel dolgozol, akkor fontos lesz egy jó fajta plugin, de kezdésnek megfelel a beépített is.

Az EQ-val a dal karakterét tudjuk állítani, illetve az összképen csiszolni. Itt már végképp nem javallott 6db fölé menni, leginkább 2-3db a jó. Az első keverések úgysem lesznek tökéletesek, tehát ne aggódj, ha néha többet kell emelni vagy vágni. Az is megfordulhat a fejedben, hogy az alap projektet előveszed és ott emelsz a basszuson, de egyet ne felejts el: ha ezt teszed, a teljes egyensúly felborul. Ha több mélyet adsz, kevesebbnek hallod majd a magasakat és vica versa. Nem véletlenül öltél bele időt és energiát, hogy egységes mixet kapj. Ezért kell most az EQ a master csatornán.

A/B teszt

Használjuk ki, hogy a profi előadóknak profin maszterelt zenéik vannak. A lehető legjobb minőségben töltsünk be egyet, ami a leginkább hasonlít stílusban és karakterében a sajátunkhoz. Ha nem használtál ének sávot, akkor ne Bocellit tölts be! Ha ez megvan, akkor jöhet az A/B teszt, hogy még finomabb eredményt kapj. A betöltött dalt hívjuk referencia dalnak.

Ha a referencia dalt a spektrum-analizátorral megnézed, könnyen össze tudod vetni a sajátoddal. Ha van a pluginnek olyan funkciója (freeze), hogy a maximum értékeket stabilan mutatja egy színes sávon – mint a fázis-korrekciónál láttuk – akkor használd ki! Most válts át a saját dalodra és nézd meg a különbséget. A referencia dal 100Hz körül 2db-el több? Emelj az EQ-val 2db-t 100Hz környékén, ügyelve a kúp szélességére! A saját dalodnak mindenképp más karaktere lesz, tehát nem kell túlzásba esni és minden frekvenciát állítgatni. Inkább azt nézd meg, hogy van-e kiugró különbség valamelyik frekvenciatartományban. A FabFilter Pro-Q pluginnel látom az analizátort is és azt is megnézhetem, hogy az EQ-zást követően hogy néz ki a spektrum, szinte azonnal. Persze mellette a Waves Analyzer segít a maximum értékek befagyasztásában is, így még több információ áll rendelkezésre. Még egy fontos dolog: a profik hallják a különbséget, de ők is élnek az említett eszközökkel. Néha kell a vizuális visszaigazolás is, hisz a legavatottabb fül is tud hazudni. Ezzel a technikával még biztosabb lehetsz benne, hogy jó lesz a végeredmény. Az A/B tesztnél tartsd szem előtt, hogy akármilyen híres produkcióról van szó, abban is lesznek hibák és nem feltétlen lesz mindig tökéletes.

Ha ezzel megvagyunk, készen állunk a dal újbóli lementésére. Más elnevezéssel mentsük ki a dalt dither nélkül 24-bitben, tömörítetlen formátumban. Most készen állsz arra, hogy a kritikusok szeme és füle elé vesd a szerzeményed. Mindig lesz benne hiba, ezért vedd jó néven, ha valaki veszi a fáradtságot és elmondja a véleményét. Ebből tudsz tanulni, hogy legközelebb mégjobb zenét csinálj!

Zárószóként ismételném önmagam: az itt lépésről lépésre bemutatott folyamat csak egy megközelítés. Lehet, hogy neked más fog beválni, esetleg magadra fogod szabni. Lehet, hogy további pluginekkel is fogsz dolgozni. Ahány ház, annyi szokás. Ugyan csak a masztering alapjait súroltuk, úgy gondolom ez elég lesz ahhoz, hogy kellő gyakorlással és odaadással megfelelő demót vagy akár albumot készíthess.

Share and Enjoy !

0Shares
0 0