Tracking

Tracking

Mivel már képes vagy olyan számítógéppel dolgozni, ami a digitális tartományban csodákat képes művelni a zenével, elkezdheted lépésről lépésre megvizsgálni, hogy miképp haladj egy zeneszám elkészítése során. Ki kell használnod, hogy a számítástechnika, az audió és midi szekvenszerek és a felvételre alkalmas eszközök is drasztikus fejlődésen mentek keresztül!

Vizsgálódásunk során az analóg kifejezés olyan “analóg” felvételekre vonatkozik, amit külső eszközzel a megszokott módon veszünk fel. Az analóg az, amit hallunk. A digitális a CD-n lesz vagy a számítógépünkön. Ahhoz, hogy ez hallhatóvá, majd ismét digitálisan kezelhetővé váljon, a hangnak többször át kell haladnia konvertereken. Ezek alakítják azt A/D vagy D/A (analóg-digitális). Még mielőtt elkezdjük a számunk felvételét, győzödjünk meg arról, hogy a hang, amivel dolgozni fogunk a lehető legkevesebb konverteren megy át és ezt tartsuk szem előtt egész végig! Ez a jobb hangminőség szempontjából fontos. Akármilyen konverterről is beszélünk, az ront a hangminőségen. Ha egy nagyon drága és minőségi konvertert használunk, az kevesebbet ront azon, de semmiképp nem színezi vagy javítja azt. A digitális és analóg világ közti kapuk számát próbáljuk meg minimalizálni, és javítani: ha van rá mód, a lehetőségünk szerinti legjöbb konvertereket alkalmazzuk.

Mi a különbség az Audio Interface és a hangkártya között?Nem sok. A két dolog ugyanaz. Audio interfésznek általában azt a hangkártyát hívjuk, ami a számítógépen kívül, egy boxban (breakout box) vagy egy zárt egységben található. Mindíg csatlakoztatható egy kábel, ami a számítógépbe kerül egy PCI, Firewire vagy USB csatlakozással. Míg sokan azt hiszik, hogy az audió interfész jobb, mint a hangkártya, nem kell mindent elfogadni! Az audio interfészek – nemzetközi fészek – esetében átlalában nem található MIDI csatlakozás, míg a hangkártyáknál ez alapvető hiányosságként róható fel. Természetesen gyártottak egy-két jó minőségű AI-t, ami kezeli a MIDI-t, itt az elvekről van szó, hisz régen ezeket a joystick portokkal oldották meg, amik kimondottan a hangkártyák kiváltságai közé sorolhatóak. Manapság egyre kevesebb AI-n látható MIDI, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy lassan felesleges (mert a “normális” külső eszközök nem csak MIDI kábellel kommunikálnak), másrészt a tipikus MIDI csatlakozás már elavultnak mondható.

Ha van egy digitális keverőd és egy digitális interfészed, bizonyosodj meg róla, hogy ezek digitális kapcsolaton keresztül kommunikálnak! Ilyen lehet az optikai, s/pdif, adat, TDIF (Tascam) vagy AES/EBU (profi digitális kimeneti formátum). Ne ijedj meg ezektől a nevektől és kifejezésektől, csak ellenőrizd, hogy s/pdif kimenet/bemenet egyaránt található a két eszközön.

Kezdjünk neki. Hozzávalók több személyre:

1. lépés

Használj MIDI-t, amíg azt a hangot nem kapod, amit szeretnél. Ha egy bandát szeretnél utánozni, akkor tudd, hogy léteznek dob, basszus, gitár, billentyű, stb. hangzások, gyakorlatilag teljesen valósághű hanggal. Minden hangszert a saját csatornájában, külön vegyél fel MIDI-sávként. Minden dob sávot csoportosíts saját MIDI sávba. A lábdobot egy külön sávba helyezd el! Ugyanez a helyzet a pergőkkel. A számtól függően a cineket lehet csoportosítani külön sávba. Ha van egy olyan hangszer vagy hang, ami végigkíséri a dallamot vagy a számot, az mindenképp új sávot érdemel. Ezt azért csináljuk, hogy a 2. lépés egyértelmű legyen. Légy elégedett a MIDI rendezéssel, mielőtt továbblépsz.

2. lépés

Minden csatornát wave file-ként vegyél fel. A szekvenszer belül állítsd szóló (solo) módra azt a sávot, amit fel akarsz venni. Ha egy külső analóg mixert használsz, akkor vezéreld a felvenni kívánt hangszert arra a busra, amin a felvétel történni fog. Ha van egy szintid digitális kimenettel, akkor azt a hangkártya vagy interfész digitális bemenetére csatlakoztasd. Ha 12 MIDI sávod volt, akkor lehetőleg maximum 12 audió sávig menj el. Ha csoportosítani akarsz hangszereket (pl. a háttérbe kerülő trombitákat), az megfelelő lehet. Ilyen csoportosításoknál jó előre gondold meg, hogy mit teszel, mert később fájdalmas lehet visszaállítani az eredetire. Rendben! Vannak csatornák lábdobbal, basszussal, pergőkkel. Kezd összeállni a kép és a szintid digitális kimenete pont annyira élethű, mint külön hallgatva. Ha nem, akkor nézd meg a felvételnél használt hangerő szintet. Ha a jelerősség nem megfelelő, állíts rajta, amíg el nem éred az optimum szintet. Ha a kimenetnél egy picit rosszabbul hallható a MIDI sáv, mint külön, akkor sincs égetően nagy baj, hisz egyik konverter sem tökéletes.

3. lépés

Csatornánként állítsd be az EQ-t, kompressziót és a pluginokat ígény szerint. Bizonyosodj meg róla, hogy minden audió sáv saját EQ-val és software kompresszorral rendelkezik. Készen állunk rockolni, szóval minden figyelemre szükség van. Először is vizsgáld meg a lábdobot, a kick-et. A kompresszor pluginben állítsd a ratio-t, threshold-ot és a release-t, amíg nem úgy dübörög, ahogy a szám kívánja. Ha még így sem elég, játsz az EQ-el: szedd ki a ködöt 200-400 kHZ-nél és húzd fel 80-100 hZ-nél. Egy kicsit felhúzhatod 12kHz környékén, hogy mindenki tudja, az ott van. Térj át a pergőkre és állítsd úgy be, hogy a megfelelő pozícióban legyen. Kevés? Dobj rá egy room reverb zengetőt. Na, itt nincsenek szabályok. Ha igazán merész vagy, akkor mindenféle vocoder-t és hasonló okosságokat is kipróbálhatsz, hogy meghallgasd másképp is.

Szóval végighaladsz így minden sávon. Vigyázz, hogy a basszus ne nyomja el a dobot és vica versa. Pozícionálj mindenkit, hogy a színpadon megfelelő helyen álljon. Használd a pan-t és győződj meg róla, hogy senki nem kiabálja túl a másikat! Képzelj el minden hangszert úgy, mint egy egoista, makacs, megvadult zenészt, aki megőrül, ha nem nyomja el a másikat. Rendben! Most már jobban hangzik, mint a midi keverés.. sokkal jobban.

4. lépés

Adj hozzá éneket, vokált. A kiváló minőségű előfokok most váltják be a hozzá fűzött reményeket. Mint a MIDI esetében is, ez az egyetlen konverzió, így törekedni kell a legjobbra. Azt szokták mondani, hogy vedd fel az éneket szárazon és aztán használj rajta különböző plugineket. Lehetsz radikális is: vedd fel egy külső zengetőn vagy hardware effekten keresztül az éneket külön bal és jobb oldalon és így még CPU erőforrást is nyersz. Én anno az együttessel többször kipróbáltam a bal és jobb oldal külön történő felvételét. Egyszer se tudja az énekes teljesen ugyanazt nyújtani, így vicces hangzásokat ki lehet hozni a szekvenszelés alatt. Néha két zengetőt (reverb) is rá kell rakni az énekre, hogy a hangzás megfelelő legyen. Lehet azzal is próbálkozni, hogy az élőbb hatás kedvéért két mikrofonnal veszed fel az éneket: egyik az énekest, míg a másik a szoba, bánya, barlang, hall, vagy akármi más zaját és visszhangjait veszi. Ezzel “nagyon élő” hangzást lehet elérni. (Ugyanez igaz a dibox-al történő gitár felvételekre, ahol a konverter után hallható késést egy pár méterrel arrébb elhelyezett mikrofon kompenzálja, erőteljes és masszív hangzást produkálva. Az erősítő közvetlen bemikrofonozásánál helyezz el mégegy mikit pl. a szoba sarkában és hallgassd meg a különbséget.) Lehet azzal is próbálkozni, hogy a pergőkről “leválasztod” a zengetőt és megfordítot. Ezzel egy visszajátszott hatást lehet elérni, ami nagyon meredek az ének esetében is. Digitálisan minden lehetséges, így a jobbnál jobb lehetőségeket neked kell kitapasztalni. Addíg javíts és változtass, amíg a belső hang azt nem mondja, hogy ez jó.

5. lépés

Minden jelszintet beállítottál minden audió sávnál. Minden MIDI sáv biztonságban és MUTE állásban van. Minden kiegyensúlyozott. A bal és jobb oldali kivezérlésjelzők és ledek jól néznek ki. Hallgatod a monitorokat és a sztereó kép olyan, amilyennek elképzelted. A színpadon minden zenész a megfelelő helyen áll. Amikor boldog vagy vele, mentsd le az egészet (render, mixdown, bump) wave fileként. Kész vagy? Nem, nem. Ne ilyen sietősen! Még a végén kihagysz egy lehetőséget, hogy a zseniális zenédből tökéletes legyen. A keveréssel kész vagy. Most jön a keverés utáni masztering, remix vagy post-produkciós szakasz.

6. lépés

Hívj be egy üres projektet és töltsd be a lekevert wave filet. Ez az egyetlen sáv. Innentől több lehetőséged is van ezt javítani. Ha a software rendelkezik multiband kompresszorral, akkor érdemes azzal eljátszadozni. A SoundForge esetében elég oda külön betölteni a hanganyagot, nem kell a szekvenszert használni. A SoundForge egy kiváló maszterelő program, ha megfelelő kezekben van. Érdemes hozzá több plugint is alkalmazni, pl. az iZotope oZone profi mastering plugint. Úgy érzed, hogy a szám bizonyos részeken kissé unalmas? Kapj elő egy hangerő maximalizálót (volume envelope) és iktasd be még a klimax előtt. Itt még nem állt meg a dolog, mert pl. egy pitch shifterrel (pl. Melodyne plugin) minden refrénen áthaladhatsz, hogy megfelelően szóljon. Ez már a jövő a jelenben.

7. lépés

Most már kellőképpen elfáradtál, elfáradtunk, így nem csoda, hogy otthon mindenki ideges, amiért a teljes hétvégét a stúdiódban töltötted. Gyorsan rendereld is le az egészet egy új fileba és írd ki DAT vagy CD formátumban (tőled függ). Itt már tudhatod, hogy készen vagy.

M-Audio iZotope Spectron

Összefoglalás

Mint láthatod, egy teljes számot sikerrel összeállítottunk a digitális tartományon belül maradva, egy konvertert használva. CSAK egyet! Elkerültél minden analóg sistergést, pattogást, zúgást. Ha egy soft szintit vagy egy digitális kimeneten csatlakoztatott szintit alkalmaztál, a legutolsó konverter, amit a hang látott egy profi stúdió volt messze innen. Ennek a módszernek az előnyei nagyon egyértelműek. Nincs szükséged egy szobára tele szintikkel. Egy jó is megteszi. Nincs szükséged egy óriási keverőpultra. Még egy veszedelmes erősítőre se. Csak csatlakoztass egy aktív bi-amp monitor szettet közvetlen az audió interfészre és kész is. Nincs szükség külső effektekre, kompresszorokra és tonnányi hardware-re. Kell egy jó mikrofon, egy jó előerősítő, egy jó A/D konverter az interfészen, egy digitális keverő vagy egy hangkártya. Manapság már olyan mikrofont is kapni, ami beépített előfokkal rendelkezik és digitális kapcsolattal csatlakozik a számítógéphez. Ez ismét leredukálja az eszközök számát és a pénztárcádat is kímélhetik.

Talán felmerült benned a kérdés, hogy a “digitális jobb, mint az analóg?” A válasz attól függ, hogy mennyi eszközről és milyen minőségűekről beszélünk. Ha van egy jó analóg rendszered, jó processzorral, egynél több kompresszorral, sok analóg szintivel és samplerrel, balanced szimmetrikus kábelekkel a kevesebb zaj érdekében, kezd egálban lenni ezzel a megoldással. Az analóg rendszer sokkal élvezetesebb, mert igazi potmétereket kell fogdosnod, hogy a szörnyet kezelni tudd. Mivel a legtöbb sávot a digitális rendszernél audióba kell alakítani, ez sok időt ígénybe vehet, amit egy analóg rendszer nem követel meg. A digitális végeredménye egy sokkal tisztább, pontosabb hangzás, amit a fejedben elképzeltél. Az analóg sokkal lágyabb, érdekes színezetet kap a végén. Az analóg megoldás több, mint négyszer annyiba kerül, mint a digitális. Kötött szabályok nincsenek, így elvégre azzal dolgozol, amivel akarsz. A lényeg, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyet elképzeltél és az igazi élvezet abban áll, hogy idáig eljuss.

Share and Enjoy !

0Shares
0 0