Tracking
Mivel már képes vagy olyan számítógéppel dolgozni, ami a digitális tartományban csodákat képes művelni a zenével, elkezdheted lépésről lépésre megvizsgálni, hogy miképp haladj egy zeneszám elkészítése során. Ki kell használnod, hogy a számítástechnika, az audió és midi szekvenszerek és a felvételre alkalmas eszközök is drasztikus fejlődésen mentek keresztül!
Vizsgálódásunk során az analóg kifejezés olyan “analóg” felvételekre vonatkozik, amit külső eszközzel a megszokott módon veszünk fel. Az analóg az, amit hallunk. A digitális a CD-n lesz vagy a számítógépünkön. Ahhoz, hogy ez hallhatóvá, majd ismét digitálisan kezelhetővé váljon, a hangnak többször át kell haladnia konvertereken. Ezek alakítják azt A/D vagy D/A (analóg-digitális). Még mielőtt elkezdjük a számunk felvételét, győzödjünk meg arról, hogy a hang, amivel dolgozni fogunk a lehető legkevesebb konverteren megy át és ezt tartsuk szem előtt egész végig! Ez a jobb hangminőség szempontjából fontos. Akármilyen konverterről is beszélünk, az ront a hangminőségen. Ha egy nagyon drága és minőségi konvertert használunk, az kevesebbet ront azon, de semmiképp nem színezi vagy javítja azt. A digitális és analóg világ közti kapuk számát próbáljuk meg minimalizálni, és javítani: ha van rá mód, a lehetőségünk szerinti legjöbb konvertereket alkalmazzuk.
– esetében átlalában nem található MIDI csatlakozás, míg a hangkártyáknál ez alapvető hiányosságként róható fel. Természetesen gyártottak egy-két jó minőségű AI-t, ami kezeli a MIDI-t, itt az elvekről van szó, hisz régen ezeket a joystick portokkal oldották meg, amik kimondottan a hangkártyák kiváltságai közé sorolhatóak. Manapság egyre kevesebb AI-n látható MIDI, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy lassan felesleges (mert a “normális” külső eszközök nem csak MIDI kábellel kommunikálnak), másrészt a tipikus MIDI csatlakozás már elavultnak mondható.Ha van egy digitális keverőd és egy digitális interfészed, bizonyosodj meg róla, hogy ezek digitális kapcsolaton keresztül kommunikálnak! Ilyen lehet az optikai, s/pdif, adat, TDIF (Tascam) vagy AES/EBU (profi digitális kimeneti formátum). Ne ijedj meg ezektől a nevektől és kifejezésektől, csak ellenőrizd, hogy s/pdif kimenet/bemenet egyaránt található a két eszközön.
Kezdjünk neki. Hozzávalók több személyre:
1. lépés
Használj MIDI-t, amíg azt a hangot nem kapod, amit szeretnél. Ha egy bandát szeretnél utánozni, akkor tudd, hogy léteznek dob, basszus, gitár, billentyű, stb. hangzások, gyakorlatilag teljesen valósághű hanggal. Minden hangszert a saját csatornájában, külön vegyél fel MIDI-sávként. Minden dob sávot csoportosíts saját MIDI sávba. A lábdobot egy külön sávba helyezd el! Ugyanez a helyzet a pergőkkel. A számtól függően a cineket lehet csoportosítani külön sávba. Ha van egy olyan hangszer vagy hang, ami végigkíséri a dallamot vagy a számot, az mindenképp új sávot érdemel. Ezt azért csináljuk, hogy a 2. lépés egyértelmű legyen. Légy elégedett a MIDI rendezéssel, mielőtt továbblépsz.
2. lépés
Minden csatornát wave file-ként vegyél fel. A szekvenszer belül állítsd szóló (solo) módra azt a sávot, amit fel akarsz venni. Ha egy külső analóg mixert használsz, akkor vezéreld a felvenni kívánt hangszert arra a busra, amin a felvétel történni fog. Ha van egy szintid digitális kimenettel, akkor azt a hangkártya vagy interfész digitális bemenetére csatlakoztasd. Ha 12 MIDI sávod volt, akkor lehetőleg maximum 12 audió sávig menj el. Ha csoportosítani akarsz hangszereket (pl. a háttérbe kerülő trombitákat), az megfelelő lehet. Ilyen csoportosításoknál jó előre gondold meg, hogy mit teszel, mert később fájdalmas lehet visszaállítani az eredetire. Rendben! Vannak csatornák lábdobbal, basszussal, pergőkkel. Kezd összeállni a kép és a szintid digitális kimenete pont annyira élethű, mint külön hallgatva. Ha nem, akkor nézd meg a felvételnél használt hangerő szintet. Ha a jelerősség nem megfelelő, állíts rajta, amíg el nem éred az optimum szintet. Ha a kimenetnél egy picit rosszabbul hallható a MIDI sáv, mint külön, akkor sincs égetően nagy baj, hisz egyik konverter sem tökéletes.
3. lépés
Csatornánként állítsd be az EQ-t, kompressziót és a pluginokat ígény szerint. Bizonyosodj meg róla, hogy minden audió sáv saját EQ-val és software kompresszorral rendelkezik. Készen állunk rockolni, szóval minden figyelemre szükség van. Először is vizsgáld meg a lábdobot, a kick-et. A kompresszor pluginben állítsd a ratio-t, threshold-ot és a release-t, amíg nem úgy dübörög, ahogy a szám kívánja. Ha még így sem elég, játsz az EQ-el: szedd ki a ködöt 200-400 kHZ-nél és húzd fel 80-100 hZ-nél. Egy kicsit felhúzhatod 12kHz környékén, hogy mindenki tudja, az ott van. Térj át a pergőkre és állítsd úgy be, hogy a megfelelő pozícióban legyen. Kevés? Dobj rá egy room reverb zengetőt. Na, itt nincsenek szabályok. Ha igazán merész vagy, akkor mindenféle vocoder-t és hasonló okosságokat is kipróbálhatsz, hogy meghallgasd másképp is.
Szóval végighaladsz így minden sávon. Vigyázz, hogy a basszus ne nyomja el a dobot és vica versa. Pozícionálj mindenkit, hogy a színpadon megfelelő helyen álljon. Használd a pan-t és győződj meg róla, hogy senki nem kiabálja túl a másikat! Képzelj el minden hangszert úgy, mint egy egoista, makacs, megvadult zenészt, aki megőrül, ha nem nyomja el a másikat. Rendben! Most már jobban hangzik, mint a midi keverés.. sokkal jobban.
4. lépés
Adj hozzá éneket, vokált. A kiváló minőségű előfokok most váltják be a hozzá fűzött reményeket. Mint a MIDI esetében is, ez az egyetlen konverzió, így törekedni kell a legjobbra. Azt szokták mondani, hogy vedd fel az éneket szárazon és aztán használj rajta különböző plugineket. Lehetsz radikális is: vedd fel egy külső zengetőn vagy hardware effekten keresztül az éneket külön bal és jobb oldalon és így még CPU erőforrást is nyersz. Én anno az együttessel többször kipróbáltam a bal és jobb oldal külön történő felvételét. Egyszer se tudja az énekes teljesen ugyanazt nyújtani, így vicces hangzásokat ki lehet hozni a szekvenszelés alatt. Néha két zengetőt (reverb) is rá kell rakni az énekre, hogy a hangzás megfelelő legyen. Lehet azzal is próbálkozni, hogy az élőbb hatás kedvéért két mikrofonnal veszed fel az éneket: egyik az énekest, míg a másik a szoba, bánya, barlang, hall, vagy akármi más zaját és visszhangjait veszi. Ezzel “nagyon élő” hangzást lehet elérni. (Ugyanez igaz a dibox-al történő gitár felvételekre, ahol a konverter után hallható késést egy pár méterrel arrébb elhelyezett mikrofon kompenzálja, erőteljes és masszív hangzást produkálva. Az erősítő közvetlen bemikrofonozásánál helyezz el mégegy mikit pl. a szoba sarkában és hallgassd meg a különbséget.) Lehet azzal is próbálkozni, hogy a pergőkről “leválasztod” a zengetőt és megfordítot. Ezzel egy visszajátszott hatást lehet elérni, ami nagyon meredek az ének esetében is. Digitálisan minden lehetséges, így a jobbnál jobb lehetőségeket neked kell kitapasztalni. Addíg javíts és változtass, amíg a belső hang azt nem mondja, hogy ez jó.
5. lépés
Minden jelszintet beállítottál minden audió sávnál. Minden MIDI sáv biztonságban és MUTE állásban van. Minden kiegyensúlyozott. A bal és jobb oldali kivezérlésjelzők és ledek jól néznek ki. Hallgatod a monitorokat és a sztereó kép olyan, amilyennek elképzelted. A színpadon minden zenész a megfelelő helyen áll. Amikor boldog vagy vele, mentsd le az egészet (render, mixdown, bump) wave fileként. Kész vagy? Nem, nem. Ne ilyen sietősen! Még a végén kihagysz egy lehetőséget, hogy a zseniális zenédből tökéletes legyen. A keveréssel kész vagy. Most jön a keverés utáni masztering, remix vagy post-produkciós szakasz.
6. lépés
Hívj be egy üres projektet és töltsd be a lekevert wave filet. Ez az egyetlen sáv. Innentől több lehetőséged is van ezt javítani. Ha a software rendelkezik multiband kompresszorral, akkor érdemes azzal eljátszadozni. A SoundForge esetében elég oda külön betölteni a hanganyagot, nem kell a szekvenszert használni. A SoundForge egy kiváló maszterelő program, ha megfelelő kezekben van. Érdemes hozzá több plugint is alkalmazni, pl. az iZotope oZone profi mastering plugint. Úgy érzed, hogy a szám bizonyos részeken kissé unalmas? Kapj elő egy hangerő maximalizálót (volume envelope) és iktasd be még a klimax előtt. Itt még nem állt meg a dolog, mert pl. egy pitch shifterrel (pl. Melodyne plugin) minden refrénen áthaladhatsz, hogy megfelelően szóljon. Ez már a jövő a jelenben.
7. lépés
Most már kellőképpen elfáradtál, elfáradtunk, így nem csoda, hogy otthon mindenki ideges, amiért a teljes hétvégét a stúdiódban töltötted. Gyorsan rendereld is le az egészet egy új fileba és írd ki DAT vagy CD formátumban (tőled függ). Itt már tudhatod, hogy készen vagy.
Összefoglalás
Mint láthatod, egy teljes számot sikerrel összeállítottunk a digitális tartományon belül maradva, egy konvertert használva. CSAK egyet! Elkerültél minden analóg sistergést, pattogást, zúgást. Ha egy soft szintit vagy egy digitális kimeneten csatlakoztatott szintit alkalmaztál, a legutolsó konverter, amit a hang látott egy profi stúdió volt messze innen. Ennek a módszernek az előnyei nagyon egyértelműek. Nincs szükséged egy szobára tele szintikkel. Egy jó is megteszi. Nincs szükséged egy óriási keverőpultra. Még egy veszedelmes erősítőre se. Csak csatlakoztass egy aktív bi-amp monitor szettet közvetlen az audió interfészre és kész is. Nincs szükség külső effektekre, kompresszorokra és tonnányi hardware-re. Kell egy jó mikrofon, egy jó előerősítő, egy jó A/D konverter az interfészen, egy digitális keverő vagy egy hangkártya. Manapság már olyan mikrofont is kapni, ami beépített előfokkal rendelkezik és digitális kapcsolattal csatlakozik a számítógéphez. Ez ismét leredukálja az eszközök számát és a pénztárcádat is kímélhetik.
Talán felmerült benned a kérdés, hogy a “digitális jobb, mint az analóg?” A válasz attól függ, hogy mennyi eszközről és milyen minőségűekről beszélünk. Ha van egy jó analóg rendszered, jó processzorral, egynél több kompresszorral, sok analóg szintivel és samplerrel, balanced szimmetrikus kábelekkel a kevesebb zaj érdekében, kezd egálban lenni ezzel a megoldással. Az analóg rendszer sokkal élvezetesebb, mert igazi potmétereket kell fogdosnod, hogy a szörnyet kezelni tudd. Mivel a legtöbb sávot a digitális rendszernél audióba kell alakítani, ez sok időt ígénybe vehet, amit egy analóg rendszer nem követel meg. A digitális végeredménye egy sokkal tisztább, pontosabb hangzás, amit a fejedben elképzeltél. Az analóg sokkal lágyabb, érdekes színezetet kap a végén. Az analóg megoldás több, mint négyszer annyiba kerül, mint a digitális. Kötött szabályok nincsenek, így elvégre azzal dolgozol, amivel akarsz. A lényeg, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyet elképzeltél és az igazi élvezet abban áll, hogy idáig eljuss.