Nézzük először is a dobokat. Kezdésnek érdekes megnézni, hogy mi van sztereóban és monoban. Alapvetően a mély hangokat monoban keverjük. Ezért is fontos kezdésnek leellenőrizni, hogy a lábdob és minden mély hang egész biztos mono legyen. Nagyon sok sample anyagnál sztereó sávot kapunk. Még ha monoban halljuk is, érdemes “monosítani”, hogy biztosak legyünk a dolgunkban és minél kevesebb fázisproblémát generáljunk.

A lábdob kezdésnek maradjon 0db-en. Most nézzünk meg egy módot szintezésre. Ezt akkor érdemes megcsinálni, ha már az összes EQ-t beállítottuk. Én előtte is meg csoktam csinálni, de minden EQ változtat a hangerőn. A lábdobot állítsuk solo módba és játszunk egy olyan részt a dobból, amiben lehetőleg az összes hang szerepel (lábdob, pergő, taps, cinek, kongák, stb.). Szépen sorban haladjunk sávról sávra és egyesével állítsunk még egy sávot solo módba (a lábdob mellé).

Példa:
Kezdjünk lábdob + pergő párossal: A pergőt hallgassuk meg és próbáljuk úgy szintezni a hangerőt, hogy a lábdobbal jól szóljon. Minden esetben érdemes többször is drasztikusan csökkenteni és növelni a sáv “hangerejét” és úgy meghallgatni. Ezzel segítünk a fülünknek megtalálni az optimális pontot. (Ezután folytathatjuk a sort Lábodb+Tamok, Lábdob+Cin(ek), stb.)

Amikor a cinekhez érünk, mindig figyeljük arra, hogy ne essünk túlzásokba. A cinek a legtöbb esetben csak “összeragasztják” a dobot és a mixet. Nem kell agresszívnek lenniük. Amikor minden sávon párosával végighaladtunk, kapcsoljuk vissza az összes sávot és hallgassuk meg így. Ha valamit nagyon hangosnak találunk, itt finom korrekciót eszközölhetünk. Természetesen a szintezést érdemes többször is, lehetőleg friss füllel elvégezni. Általában a harmadik, negyedik próbálkozásra lesz “egész jó”. (Ez persze lehallgatástól, a fülünktől és sok más tényezőtől is függ.)

Panning
Amikor a szintezéssel megvagyunk, el lehet kedezni térbe rakni a különböző hangokat, hogy életet leheljünk a dobba és a különböző karakterű hangokat kissé szeparáljuk. Mint azt már említettem, a lábdob mindig középen, monoban szóljon! Ez a pergőre is igaz (a legtöbb esetben). A taps hangokkal már lehet játszadozni – természetesen egyik “szabályt” sem kötelező betartani; néha izgalmas felrúgni azokat. A tamoknál a magasabb hangúak jobb oldalon, a mélyebbek bal oldalon szólnak (jobb kezes dobos esetén). A cineknél már lehet többet variálni. Az overhead-eket extrémen is lehet balra és jobbra állítani, a nyitottabb hangokat pedig érdemesebb balra tolni. Ettől függetlenül kezdésnek én semmiképp nem javaslom az extrém értékeket. Hallgasd meg fejhallgatóval is, amit csinálsz – itt sokszor könnyebb kiszűrni, ha túlzásba estél. Mindig képzeld magad elé a dobot – mint hallgató – és így helyezd el a hangokat a térben.

Enveloper/Transient designer
Ha kicsit keményebb hangzást szeretnél elérni, akkor izgalmas lehet az enveloper használata – ha úgy érzed, hogy még ütősebbnek kell lennie, mert megkívánja a dal vagy a stílus. Természetesen a kompresszor is rendelkezésünkre fog állni, de kísérletezni lehet ezzel is. Lehet külön csak a lábdobra vagy akár az egész dobra is használni. Az ADSR enveloper vagy tranziens designer itt azért hasznos, mert a tranzienseket “elkapja” és kiemeli kissé. A kezdeti értékeknél ezért meg kell növelni az Attack paramétert és kissé csökkenteni a Releaset vagy Sustaint (lecsengés). Hallgasd meg mindig A/B-ben, hogy kiderüljön, valóban javít-e a hangzáson. Ez tipikusan olyan pont, amivel nagyon szép eredményt tudunk elérni és legalább ennyire el is ronthatjuk a dalt. A Logic és Cubase beépített envelopere is nagyon jó, ott elég akár az Attacknél a Gain paramétert picit növelni és máris drasztikus különbséget hallani. A másik nagyon jó plugin az Universal Audio Transient Designer, ahol szintén elég az Attack és a Sustain értéket beállítani. Természetesen mással is lehet/érdemes próbálkozni (pl. Flux BitterSweet II, UAD SPL Transient Designer, Schaack Transient Shaper, stb.). Fontos: ha az attack paramétert növeled, a hangerő is változik, ezért itt is legyél óvatos, nehogy 0db fölé menj bárhol. Ha piros visszajelzőt látsz, korrigálj!

A dob, mint hangszer
Habár sokan nem is gondolnak bele, de a dob egy hangszer – amit hangolni is szoktak. Ezért itt is fontos, hogy a különböző hangok milyen hangnemben szólnak, egyáltalán milyen hangok szólnak? Ha az Ableton spektrum analizátorát használjuk, akkor egyértelműen lehet látni, hogy mondjuk egy lábdob G-ben vagy #D-ban szól. A legjobb, ha sok-sok órát beleölünk és már kész dalokból “lopva” építjük a saját dobunkat fel (hangzás szintjén). Idővel persze ez szükségtelenné válik, mert hallani fogjuk, hogy mi mihez passzol. Addig viszont érdekes lehet leellenőrizni a hangokat. Minden esetben érdemes kontextusban vissza-visszahallgatni a dobot a többi sávval és akár minden hangot cserélni, ha nem vagyunk elégedettek. Nagyon sok producer a keverés után is visszatér a dobokhoz, hogy mondjuk megfelelő pergőt találjon a dalhoz.