A következő cikksorozatban szeretném összefoglalni az évek alatt felhalmozott tapasztalatokat és általános ismereteket az elektronikus zeneírással kapcsolatban. Főleg kezdőknek és újoncoknak szánom általános ismertetőmet, de mint tudjuk, jó pap holtig tanul, sosem lehet tudni mikor olvas az ember eddig nem ismert tippeket, trükköket.

Általánosan leszögezném: A zene, mint művészet attól szép és különleges, hogy bár vannak általánosan bevett szabályai, stílusai, amikhez ragaszkodni lehet (és néha kell is), de semmi szabály nem kötelező. Te és a zenéd akkor lesztek igazán különlegesek és egyediek, hogy ha nem figyelitek görcsösen a szabályokat és mertek újítani.

Épp ezért is tűnhet teljesen feleslegesnek ez a sorozat, hiszen tapasztalatok útján szerzett szabályokról van szó, ettől függetlenül azt hiszem, hogy van létjogosultsága a leírtaknak. Nézzük akkor az alapoktól. A dob, a ritmus, a loopok.

A dob, a ritmus, mint olyan a legalapvetőbb alkotóelem a zenében. Ha nincs jó alapod, a dalod sem fog összeállni. Vagy mondhatjuk fordítva is. Ha van egy jó alapod, akkor arra bármit felépíthetsz. Szögezzük le rögtön az elején: minden zene tánczene, mindenre lehet mozogni. A dob és a ritmus a legalapvetőbb és legősibb zene, már az ősidőkben is felismerték az emberek, hogy mozogni, táncolni jó. A ritmus mindenkiben benne van, mozgatod a lábad, kocogtatod a fogaid, kopogsz a tolladdal.
Minden stílusnak megvan a maga jól bevált sablon ritmusképlete, ezektől nyugodtan szakadjunk csak el, ezer és egy olyan dal születik, ahol viszont hallhatjuk őket. Ha nem érzünk magunkban újító kedvet, akkor is nyugodtan kísérletezhetünk az ismert ritmusképletekkel, amire ráfektethetjük a saját dolgainkat. Mint mondtam, ha nincs jó dobod, ritmusod, akkor nincsen semmid. De túlzásokba sem szabad esni, nincs annál rosszabb, amikor öt-hat variáns szól egyszerre, kioltva egymást, és csak egy hatalmas nagy kását hallunk az egészből. Nem! A dobból néha a kevesebb a több.

A loopokról. Én azt mondom, hogy nem szégyen használni dobloopokat; persze nincs annál felemelőbb érzés, amikor magunknak sikerül összehozni egy baromi jó funky breaket, vagy esetleg egy amen breaket, de loopokat használni sosem szégyen.

A legjobb megoldás, ha a saját alapunkra ráfektetünk egy loopot, visszafogottan, csak pont annyira, hogy egy löketet adjon a ritmusnak. Olyan ez, mint a jó szakács, ha jól eltalálja a fűszerezést, akkor észre sem vesszük, csak azt érezzük, hogy finom az étel, ha túl sok vagy nincsen, akkor azt bizony egyből kiszúrjuk. Több loop esetén kitolhatjuk a sztereo-képet így létrehozhatunk egy komplex, a teret teljesen betöltő ritmust.

Maga a ritmus ugye nem áll sok mindenből: Kickek, cinek, pergők és ezeknek a variánsai. Rugaszkodjunk el egy kicsit és próbáljunk meg mondjuk szinti hangokkal, zajokkal, effektekkel basszusokkal helyettesíteni a már ismert hangszereket! Régen is ezekből kísérletezték ki a dob hangszíneket, nyugodtan nyúljunk a retro hangzásokhoz, sok és érdekes variánst találhatunk.

A lényeg, a legfőbb lábdobnak és pergőnek hangsúlyosan, középen kell szólnia. A többi variánst, amivel sűrítjük, változatosabbá tesszük az alapot, azt érdemes kicsit halkabban és sztereóban kitolva ráfektetni az alapjainkra.
Rugaszkodjunk el még messzebbre és helyettesítsük a dobalapjaink egyes részeit más zenei elemekkel! Basszusgitárral, vonósokkal, emberi hanggal! Érdekes kísérlet fogni egyetlen egy hangot és azt mindig a kívánalmaknak megfelelően módosítva használni arra, hogy megírjunk egy dob alapot.

Figyeljünk a hangsúlyozásra, az első leütésekre tehetünk egy kis kakaót, hogy behúzza az embert, a későbbi kiegészítő lépéseket meg visszafoghatjuk, így elérhetünk egy cirkuláló érzést, mindig várjuk a következő nagy leütést. (Gondoljunk csak a Prodigy – Firestarter dalára!)

Effektezésekkel nagyon óvatosan kell bánni! Nem mondanám egyértelmű baklövésnek, hogy mondjuk “szanaszéjjel” zengetjük a ritmusunkat, de csak csínján! És feltétlen legyen szerepe, ne lógjon üresen a levegőben! Effektezni úgy is lehet, hogy duplikáljuk a már létező ritmusunkat, majd azt módosítjuk kényünkre-kedvünkre és ráfektetjük az eredetire (Szerk: paralell megoldás). Az így született megoldások egyszerre tudnak érdekes és erőteljes hatást kelteni.

A zenénket kezdhetjük az ütemek összeválogatásával vagy megírásával. Legyen ez az első lépés ahhoz, hogy a végeredmény igazán hallgatható legyen!