A virtuális stúdió csak egy illúzió. Ez csak “úgy tűnik”, hogy egy igazi keverőpult, több-sávos felvevő effektekkel, kompresszorokkal, eq-val, szintikkel, stb. Ez az a metafora, ami kell ahhoz, hogy kezelni is tudd és értsd, amit csinálsz. A mai szekvenszer nem más, mint egy több célú masszív óraszerkezettel ellátott adatközvetítő rendszer leggyakrabban színes grafikus kezelőfelülettel. Képzeld el, hogy eltűnteted a felületet a Logic, Cubase vagy Pro Tools progikról és kizárólag a szűz adathalmazt látod a nyúlgödörben.

Mit is láthatnál? MIDI adatokat áramlani a rendszerbe, amik aztán időre hangolva eljutnak a memóriába, hogy onnan komoly audio “számokká” alakuljanak. Ráadásul ezek szimultán történnek a szekvenszer többi sávjának rutinfeladataival. Minden MIDI csatorna bemeneteken és kimeneteken keresztül halad effektről effektre, szinti modulokkal megfűszerezve, hogy a végén a Digitális/Analóg átalakítóba jusson (az éterbe). Hihetetlen!

Annyi adatot látnál, amennyit a szemed nem is tudna követni. Most képzeld el ugyanezt sztereóban! Az a lényeg, hogy tiszteld azt a folyamatot, ami a háttérben zajlik a “vas alatt”. A processzor a lelke mindennek, és ha igazán tiszteletben tartod a rendszert, TE fogod irányítani a MIDI-t és a szám készítése gördülékenyen fog történni. Ellenkező esetben szitkozódni fogsz és verni a fejed a falba, hogy egyáltalán belekezdtél. (Reméljük, hogy ez nem történik meg.) Az összes nagy és neves gyártó szekvenszere a kezdet kezdetén “csak-midi” szekvenszer volt (lásd. Cubase, Logic, Sonar, Digital Performer, stb). Az audio csak akkor jött a képbe, amikor a számítógépek elég gyorsak lettek ahhoz, hogy élőben tudják a hanganyagot kezelni, akár a MIDI sávokkal egyidőben. Ezt követően kijöttek komoly software szintik és samplerek, amik a MIDI adatokat hallható hanganyaggá gyúrták, amik igazán nagy csapást jelentettek szegény CPU-kra.

Stratégiák a MIDI sávok AUDIO sávvá alakítására

Kétségtelenül az egyik legmegterhelőbb feladat a számítógép számára a virtuális szintetizátorok kezelése. Ilyenkor az egyszerű midi jeleket a szintetizátor potméterein beállított paraméterek szerint alakítja át a DAW (Digitális Audió Rendszer) a fülünk számára érthető módon. Minél kisebb a rendszered erőforrása, annál kevesebb ilyen folyamatot tud elvégezni, ezért is érdemes jó processzorral, sok memóriával és egy a gyárinál jobb minőségű hangkártyával rendelkezni. Íme néhány metódus, hogy többet hozz ki a gépedből:

1. Az Old School megközelítésnél a hardware (külső) MIDI szintetizátort szokás használni. Amikor külső, valódi szintetizátort használsz, a gépnek csak fogadnia kell a MIDI adatokat és időben visszaküldeni. A midi olyan kicsi és hatékony, hogy egyáltalán nem jelent kihívást a CPU-ra nézve. Emlékezzünk csak vissza a jó öreg Commodore 64-re, ami tengernyi MIDI sávot kezelt egyidőben. Mégha régi géppel is dolgozol, ez egy járható út.

Ilyenkor a valódi szintetizátor alakítja hanganyaggá a midi jelfolyamot, tehát a gép effektív csak a rögzítés szerepét tölti be. Érdemes minden sávot egyenként felvenni hangsávként. Itt van egy kis trükk. Ha van 48 Midi sávod, ott fogsz ülni 48 sávnál, mire felveszed mindegyiket? Én nem tenném. Ehelyett inkább rendezd el azokat értelemszerűen csoportokba a képernyőn és vedd fel csoportonként.

Tételezzük fel, hogy a szám 4 fúvós hangszert ígényel. Minden sávot hallgattass el a szekvenszerben (mute) és csak a fúvósokat játszd. A hangkimenetről csak egyetlen sávba vegyél fel! Tedd ugyanezt a pergőkkel, húros hangszerekkel stb., de a basszusnak biztosíts egy külön csoportot. A csoportokba rendezés azért is fontos, mert a felvétel végén egyszerűbben tudod a különböző effekteket ráhúzni a csoportokra és gyorsabban elvégzed a “piszkos munkát”  A legvégén 6-9 audio sávod lesz a MIDI-ből. Ezek után jöhetnek az élő hangszerek és a vokál felvétele. Íme egy példa csoportosításra (audio felvételek):

1. A fő vokál
2. Sztereó háttér-vokál
3. Mono basszus
4. Ritmusgitár (sztereó) és orgona
5. Szintetizátor
6. Mono vezér-gitár
7. Mono lábdob
8. Mono pergő (és tapsok)
9. Minden más dob (pl. cinek)
10. Mono kétszerezett vokál
11. Effektek és sample hangok

2. A menet közben történő felvétel a másik megoldás. Alapvetően ilyenkor a “track freeze” funkciót használod, amennyiben tudod. Ebben az esetben a szekvenszer egy ideiglenes audio filet használ a “megfagyasztott” sávon, ahelyett, hogy azt minden lejátszáskor MIDI-ból Audioba alakítaná. A Cakewalk softwarei tudják ezt a funkciót, így elég az elkészített sávra kattintani és kiválasztani a track freeze funkciót. Ez lementi az adott sávot és visszavonásig kiiktatja a sávon használt szintit és effekteket. Ha ez a funkció nem áll rendelkezésedre, akkor állítsd SOLO módba az adott sávot, vagy minden mást némíts el. Ezután már csak annyi a dolgod, hogy lemented a teljes hanganyagot (mixdown v. bounce) és azt töltöd be a sáv helyett. A freeze nagyon jól jön, ha gyorsan akarod manipulálni az egyes sávokat és szükséged van a CPU erőforrásaira. A bounce akkor jön jól, ha a végleges mixet akarod elkészíteni. A freeze funkciót elég egyszerűen csak visszavonni és ismét személyre szabható MIDI sávot kapsz, míg a bounce után ez kissé körülményesebb.

Lehetőség szerint mindig ments el ideiglenes verziódat a projektből, hogy aztán vissza tudd állítani probléma esetén. Sokan csinálják (és ajánlom is), hogy a végleges utómunkálatok előtt lementik az egészet és a tényleges masztering után újra elvégzik az utómunkát. Ilyenkor ugyanis az esetek többségében jobb hangzás érhető el, mint elsőre. Érdemes mindennek többször nekifutni, így sokkal kiforrottabb és egyedibb lesz a végleges hanganyag.